Névjegy:

Füstös Gábor

Kor: 46 év

Végzettség: agrármérnök, halászati szakmérnök

Fő módszer: pergetés

Kedvenc horgászkönyv: Fekete István: Tüskevár

Vígh József: Vizek halak, emberek

MB: Talán egy kicsit közhelyes az első kérdésem. Mikor, és hogyan kerültél kapcsolatba a horgászattal, van hagyománya a horgászatnak a Füstös családban?

Fg: Nálunk apai ágon minden férfi horgászott, úgyhogy nem tudtam nem kapcsolatba kerülni vele. A családi mendemonda szerint előbb volt horgászbot a kezemben, minthogy járni tudtam volna. Öt évesen már komoly pontyokkal "küzdöttem" a Tihanyi Belső tavon - apám megakasztotta a halat, és odaadta a botot, hogy fárasszam ki. Ha nagy volt a hal és nem bírtam bottal meg orsóval, akkor úgy húztam, hogy meneteltem egyre távolabb a víztől...

No persze a helyzet is más volt, mint ma, nem volt Net, számolatlan TV-csatorna, és még sorolhatnám a civilizáció "modern vívmányait", amik egyre jobban elszakítják az embert (és a gyerekeit!!!) a természettől, a vizektől. Szóval nekünk a fő szórakozásunk a horgászat volt, így nem volt nehéz horgásszá válni...

MB: Mekkora szerepe van az életedben a horgászatnak?

Fg: Nagy. Nagyon nagy. Ez a hobbim, a szakmám, a hivatásom, az életem...

MB: Nálad ez a szabadidős tevékenység, munkává nőtte ki magát. Ez nem vet árnyékot a horgászataid élményszerűségére?

Fg: Nem. Te még nem hallottál humoristát baráti társaságban viccet mesélni? Egyszerűen el kell különíteni, amikor dolgozom, és amikor szórakozom. Egyébként mások szerencsésnek mondanak, hogy azonos a hobbim a munkámmal. Bár az igazat megvallva korántsem azonos, nem az a munkám, hogy horgásszak, sokkal inkább, hogy a gazdálkodóknak segítsem megteremteni a horgászat (és a fogás) feltételeit.

MB: A Pecatúra televíziós műsor oszlopos tagja vagy, ez egy kicsit eltérő stílusú, lazább, könnyedebb hangvételű a többi horgászműsornál. Hogy alakult ki ez a koncepció, és hogy fogadják a horgászok?

Fg: Ez nem kialakult, ez volt az eredeti koncepció. A Pecatúra nem elsősorban horgászműsor, hanem inkább egy horgász-környezetben játszódó szórakoztató műsor, amely horgászati információkat is tartalmaz. Ennek köszönhetően nem csak horgászok nézik, a statisztikák szerint havi 200-250 ezer (!!!) embert tudunk a képernyő elé ültetni. Hogy a horgászok hogyan fogadják, azt nem tudom, nekünk csak pozitív visszajelzéseink vannak, de reprezentatív felmérés sajnos nem készült.

MB: Egy átlagos horgászhoz képest lényegesebben több időt töltesz horgászattal, gondolom ebből adódóan rengeteg élményed fűződik a horgászathoz, melyik a számodra a legkedvesebb?

Fg: Másoktól eltérően sok legkedvesebb élményem van, nehéz lenne felsorolni őket, és nem is szeretnék kiemelni egyet sem, hiszen ezt talán a pillanatnyi hangulat is befolyásolja. Inkább azt emelném ki, hogy egyre kevesebb a meghatározó élmény, fogy a hal, változnak a vizek. Régen minden horgászatra esett egy-egy szép emlék, élmény, manapság jó, ha 5-10 horgászatonként jut egy. Nem csoda, hogy a gyerekeinket nem tudjuk horgásszá nevelni - ezt az országos horgászlétszám változása (csökkenése) is mutatja.

MB: Gondolom a szíved csücske, a Tisza-tó, és a Tisza. Hogy látod ezen vizek jelenét, és jövőjét?

Fg: Borúlátó vagyok. A halállomány csökkenése elsősorban az ívó helyek beszűküléséből ered, minden más tényező csak töredék ehhez képest. Erre nem orvosság a catch&release, az éves kvóta bevezetése. Szakmai alapon kellene hozzányúlni ezekhez a vizekhez, élőhelyeket, ívó helyeket rekonstruálni. Komoly kutatómunkát kéne végezni a telepítési szerkezetek meghatározása előtt. A horgászatban nincs helye annak a típusú PR-nak, hogy van elég hal, csak a horgászok nem tudják megfogni... Meg annak, hogy egy árvizes év minden gondot megold... A horgász egyszerűen értékel, lehet halat fogni, vagy nem. Ha minden marad a régiben el fog fogyni a hal - ennek már látszanak előjelei.

Azt gondolom, mérföldkőhöz érkeztünk. Itt az ideje, hogy új szakmai alapokra helyezzük a természetes vizeknek a gazdálkodását, megteremtsük az önálló szakirodalmat, és a színvonalas szakmai képzést. A mai felsőfokú szakemberképzés még mindig a tógazdaságokra összpontosít, tógazdasági tapasztalatok alapján von le következtetéseket a természetes vizekre vonatkozóan. Nincs a természetes vízi gazdálkodásnak önálló presztízse. Ha ezen hamarosan nem változtatunk, az ökológiai változások elérhetnek egy olyan szintet, ahonnan már nem lesz visszaút. Sajnos ezen a szakterületen kevés a jó szakember, viszont mindenki jogot formál arra, hogy beleszóljon - kicsit olyan ez mint a foci, mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá.

MB: Beszélgettünk már a tájidegen halak térhódításáról hazánkban, kifejtenéd ezzel kapcsolatban a véleményed?

Fg: Nem. Nagyon hosszú lenne. Erről egyszer beszélgessünk külön. Röviden csak annyit, hogy az ember mindenben csak a saját hasznát, előnyét keresi, istent próbál játszani a természettel szemben, és még mindig nem tanulta meg, hogy ezt nem lehet. Minden beavatkozás szül egy választ, azután ha nem tetszik, vakarhatjuk a fejünket. Eleve nem kellett volna betelepíteni ezeket a halfajokat. De ezt hiába mondod mindazoknak, akik ma is telepítenek ezüstkárászt, afrikai harcsát - mert szerintük horgászigényeket szolgálnak ki. Elég szomorú dolog ez...

MB: Hogy kerültél kapcsolatba az írással?

Fg: Nekem a MOHOSZ volt az első munkahelyem, és a Magyar Horgász akkori főszerkesztője azt mondta, hogy aki meg tudott írni egy diplomamunkát, az cikkeket is tud írni. No persze örökölhettem is valamit, hiszen anyám újságíró volt. Így kezdtem írni. Persze erről is lehetne jóval többet beszélni, hiszen az óta már szerkesztek, lektorálok is. Szembetűnő, hogy az írásnak mennyire meghatározó alapja az olvasottság. Aki keveset olvas vagy olvasott, nem tud könnyedén, gördülékenyen írni, érezhető a stílusában az erőltettség. Viszont az Internet nem támaszt magas szakmai követelményeket, ma már sokkal egyszerűbb "íróvá" válni.

MB: Megszámolni is nehéz lenne, hány horgászkönyv szerzője, és társszerzője vagy. Legutóbb a Pecatúra Kalendáriumban olvashattunk tőled jó néhány horgásztörténetet. Hogy fogadták ezt a kiadványt a horgászok? Hisz felépítésében nagyon hasonlít a mindnyájunk által nagyon szeretett, de már megszűnt Horgászkalauzra.

Fg: Önálló horgászkönyvet-hetet írtam, és 13-ban voltam társszerző. Ezen kívül írtam még tankönyvet, egyetemi jegyzetet, sőt néhány elég komoly tanulmányt is. A cikkeket viszont én sem számolom.

A Pecatúra Kalendárium és a néhai Horgász Kalauz hasonlósága nem véletlen, én is szerettem azt a kiadványt, a horgászok pedig mind a mai napig hiányolják, pedig már több mint 10 éve jelent meg az utolsó. Jelenleg pontos fogyási adatokat nem tudok, a terjesztői visszajelzések szerint néhány helyen nagyon jól fogyott. Általában azokban a horgászboltokban, ahol a boltos beleolvasott és úgy ajánlgatta, hogy idézgetett belőle, ott gyorsan elfogyott. Aki csak azt várja, hogy a horgász megvegye magától, ott ma is a polcon áll. A horgászok viszont szinte osztatlan szeretettel fogadták, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk.

MB: Az általad írt könyvek a ragadozó halak horgászatáról szólnak, hogy állsz a békés halakkal?

Fg: Engem gyakran kategorizálnak így, pedig régi vágású, "mindenevő" horgász vagyok. Szoktam feederezni, horgászom matchbottal, néha még bojlizok is. Igaz, hogy a pergetés a kedvenc módszerem, de például sokkal többet pontyozok nádban (ez a másik kedvenc módszerem), mint amennyit élő csalival, úszóval csukázok. Szóval a békés halakat is szeretem, horgászom is rájuk, de alapból inkább pergető horgász lennék.

MB: Hogy látod a magyar horgászat alakulását, fejlődését? Nem érzel benne egy kis elgépiesedést? Mintha a technika túlságosan nagy teret hódítana ebben a szabadidős tevékenységben.

Fg: A leggyengébb láncszem minden "technikai sportban" az ember, ez esetben a horgász. Ha nem tudja használni a technikát, ha fogalma sincs például a halakhoz kapcsolódó etológiáról, ökológiáról, hiába van a kezében a legmodernebb bot, orsó, zsinór vagy műcsali. Mindig is lesznek új kütyük, de mindig a horgász tudásán fog múlni, hogy meg tudja-e fogni a halat. Ha pedig általánosságban kérdezed, azt kell mondanom, hogy ugyanolyan borulátó vagyok, mint a vizekkel. A magyar népesség arányában nálunk elég kevés horgász van (kb. 3 %), és ez is fogy...

Ráadásul egy úgynevezett fogyasztói társadalomban élünk, ahol sok esetben a divat is irányít. Én például azt nem értem, miért cseréli mindenki a pergetőbotjait rövidebbre. A dobástávolság szempontjából ez komoly hátrányt jelent! Az egyetlen előnye, hogy könnyebb... Ez lenne az ok??? Lehet, hogy ez is azt igazolja, amit a középiskolai, egyetemi felmérések mutatnak, hogy a gyerekeknek, fiataloknak egyre rosszabb az állóképessége??? Komolyra fordítva a szót, egy amerikanizálódást látok a botok rövidülése mögött, csak azt felejtjük el, hogy ott elsősorban feketesügérre pergetnek, ahhoz illenek ezek a rövid botok...

MB: Tudom, hogy szívesen főzőcskézel, ezt a család hölgy tagjaitól sajátítottad el, vagy autodidakta módon, kísérletezés útján gyarapítottad a főzési-sütési tudományod?

Fg: Eredetileg apámtól tanultam főzni, de sok mindent már én kisérleteztem ki, vannak saját receptjeim is.

MB: Elmondanád kedvenc ételed receptjét?

Fg: Ahogy kedvenc halam sincs, kedvenc ételem sincs. Minden halat szeretek. Recepteket pedig bőven írtam a Pecatúra Kalendáriumba, legyen ez itt egy kicsit a reklám helye, tessék megvenni és olvasgatni...

Viszont egy érdekességre a halgasztronómiával kapcsolatosan felhívnám a figyelmet. Minden háziasszony tud különbséget tenni a sertés és a marha között, eszükbe sem jut egy kalap alávenni őket, és mondjuk emlősként emlegetni. A szárnyast már könnyebben összemossák, a hal meg teljesen összemosódott, pedig például a csuka és a ponty húsa között legalább akkora a különbség, mint a disznó és a marha között, ha nem nagyobb. Ez szerintem nem jó. A halgasztronómia akár hungarikum is lehetne, csak törődni kéne vele... Persze ehhez az is kéne, hogy ne csak a halászlét meg a rántott halat ismerje az átlag magyar.

MB: Egy igazán provokatív kérdés: jó horgász vagy?

Fg: Csapdába próbálsz tenni? Ha azt mondom igen, akkor nagyképű vagyok, ha azt hogy nem, akkor álszerény...

Komolyra fordítva, mint sok másról, erről is sajátos a felfogásom, szerintem nincs ilyen, hogy jó horgász meg rossz horgász. Aki többet horgászik, az több halat fog. Ilyen egyszerű. Vannak persze ezen kívül más tényezők is, de ezek közül egyedül a szerencse fontos, a többin lehet vitatkozni. Persze most említheted a helyismeret fontosságát. Én úgy gondolom, hogy a nagy tapasztalat - ha nem a helyén kezeli az ember - akár hátrány is lehet. Gondolj például egy helyre, ahol éveken át soha senki nem fogott semmit, ezért már nem is horgásznak ott. Jön az amatőr, aki először jár ott, és nem tudja, hogy ott nem horgászunk, mert nincs hal. Leül, és hülyére fogja magát, mert közben valami megváltozott...

Szóval nem tudom, hogy jó horgász vagyok-e. Azt hiszem, hogy az elméleti felkészültségem magas, a felszerelésem igényesen összeállított, és szeretek horgászni. Ha ez elég, akkor vélhetően jó horgász vagyok - de ezt inkább döntsék el mások...

XXX